Álomvirág

Az Álom Boldogtalan volt.

Naphosszat a Hold sarlóján ült, és a lábát lógázta. Aztán ahogy leszállt az éj, az Álom végigsétált a piros háztetők végeláthatatlan során, és a holdsugáron leereszkedve bemászott Iluska szobájába. A kislány fegyelmezett türelemmel várta az Álmot ágyában, csukott szemmel. Az Álom a fejére ült. Fehér nyulak jöttek, és vállukra kapva az ágyat Iluskát a Hársfa utcai iskola tantermébe vitték. A kislány földrajzból felelt, nem tudta a választ arra, hogy mi Afrika fővárosa. "Afrikának nincs fővárosa, mert Afrika egy kontinens. És a kontinenseknek nincsen fővárosuk" - dadogta megszeppenten. "Afrika fővárosa Petőfi Sándor. Szomorú, hogy nem tanultál semmit a mai órára" - a tanító néni pulykahangon rikácsolt. Aztán hirtelen Néró császárrá változott, és lángnyelvek törtek elő szájából, mire Iluska sírva fakadt. Tanult ő, tessék hát elhinni, de azt álmában sem gondolná, hogy Afrika fővárosa Petőfi Sándor, biztosan a tanító néni tetszett valamit félrenézni, és különben se tessék így ráijeszteni, mert így is nagyon szomorú, mert hiányzik az apukája, miért kellett meghalnia abban a rettenetes háborúban, neki nem kell semmi dicsőség meg büszkeség, csak az apukáját akarja vissza.Akkor aztán visszakapta az apukáját. A férfi a nyakába vette, és egészen az Üllői úti cukrászdáig sétált vele. Iluska két nagy gombóc fagyit kapott: egy epreset (mert azt csudamód szereti) és egy töpörtyűset (mert azt meg a Bodri szereti nagyon). Az Álom magukra hagyta őket. Apa képét elhomályosították a hajnal első sugarai. Az Álom tudta, hogy az ébredésből megint pityergés lesz, és ő ezt nem akarta látni. Fáradtan mászott fel az utolsó csillag farkán az égbe. Másnap éjjel aztán újból végigsétált azoknak a bordó háztetőknek a végeláthatatlan tengerén, és a holdsugáron leereszkedett Iluska szobájába. A kislány nem volt az ágyában. Íróasztala fölé görnyedve dolgozott. Az Álom mögé óvakodott, és a válla felett munkájába lesett. Iluska festett. Fehér nyulakat, pontosan négyet, mindegyik egy ágy lábát fogta, amiben Iluska aludt. "Szép" - mondta az Álom. "Igazán?" - Iluska nagyon örült az elismerésnek. "Még soha senkinek nem mutattam." "Van több is?" - kérdezte az Álom. Iluska kihúzta a fiókját. Szárnyas békák, halfarkú macskák kerültek elő, ott volt Bodri is, meg persze apa a férfiasan széles mosolyával. "Mondhatok egy titkot?" Az Álom bólintott. Még senki sem mondott neki ehhez hasonlót. Igazából még soha senki nem szólt hozzá. "Az az álmom, hogy festő legyek." "Hiszen az én vagyok! Én vagyok a te álmod!" "Tudom." - A kislány lerakta az ecsetet, és az ágyba feküdt. "Ugye, Afrikának nem Petőfi Sándor a fővárosa?" "Nem, azt hiszem, nem." Iluska már nem válaszolt. Az Álom Iluska mellé feküdt, elrendezte a párnáját, betakarta a meztelen lábát. Többet nem mozdult a kislány mellől.
Az Álom boldog volt.